Lukas Podolski (11) csatár

Nemzetiség: német

Születési idő: 1985. június 4.

Magasság: 180 cm

Testúly: 80 kg

Klub: Bayern München

Lukas (vagy lengyelesen Łukasz) Podolski napjaink legjobb német csatára, aki sokkal gólerősebb és kiegyensúlyozottabb mint Klose vagy Kuranyi, amit imponáló statisztikája is mutat: 2006 tavaszán mind a válogatottban, mind klubcsapatában jobb volt 50%-nál pályára lépés/gól-mutatója.

A német nemzet legújabb kedvence, „Prinz Poldi” arra készül, hogy hosszú idő után végre egy hazai csatár is elmondhassa magáról, hogy világklasszissá vált – nagy elődje, Gerd Müller szerint hősünk 21 éves korára meg is történik majd ez. Lukas Lengyelországban született Gleiwitzben, hatévesen kezdett el futballozni a Bergheim utánpótláscsapataiban – édesapja, Waldemar maga is kergette a labdát odahaza az első osztályban. Szülei 1987-es országváltásával Lukas nagyon jól járt, hiszen így már tízéves korától a háromszoros bajnok 1. FC Kölnben nevelkedhetett, ahol az ifigárdák után 18 évesen mutatkozhatott be a második csapatban a Regionalligában. A következő esztendőben is csak egyszer léphetett pályára a harmadik ligában, ám 2003 végén eljött az ő ideje: Marcel Koller vezetőedző sem Voroninnal, sem Ebbersszel, sem Kennedyvel nem volt elégedett, így mérgében felhozta a legtehetségesebb csatárt az ifjúsági csapatból, Podolskit. S milyen jól tette! A tinicsatár 19 fellépésén 10 gólt szerzett, ami különösen annak fényében elképesztő, hogy a kecskések összesen 32-t rúgtak! December és április hónapokban ő lett a Bundesliga legjobbja, szezon végén pedig rekorder, hiszen ilyen fiatalon még senki sem rúgott tíz gólt egyetlen idényben, ráadásul csak november 22-én vívhatta első bajnokiját! Júniusban a válogatottba is behívta őt Rudi Völler, s az ék a magyarok ellen a felnőttek között is bemutatkozhatott – nyáron a kiesés ellenére is mozgalmas időszak elé nézett, hiszen az U-21-esekkel a hazai, a felnőttekkel a portugáliai Európa-bajnokságon volt jelenése. A fiatalok között csak kétszer léphetett pályára (sérülés is gyötörte), a felnőtteknél is csak a csehek ellen kapott 44 percet, pedig Brdarics, Kuranyi, Klose és Bobic mind bűnrosszul futballoztak a tornán. A Völlert követő Klinsmann már alapemberként számolt Lukassal, annak ellenére, hogy bár hívta a támadót a Bayern és a Monaco is, ő mégis maradt nevelőegyesületénél a Bundesliga II-ben. Meghosszabbította szerződését s mosolyogva jelentette be az aláírás után, hogy „Évek óta itt vagyok már és most aranyéremhez fogom segíteni a klubomat”. A másodosztályban vált ígéretből reménységgé, ugyanis 24 góljával hazavitte az aranycipőt, a kecskéseket is aranyéremhez segítette – ha eligazol, Chevantón ill. Makaay mögött biztosan csak tartalék lett volna. Odahaza legalább letudhatta polgári szolgálatát is a Köln-Bonn-Leverkusen támaszponton, s a Kicker Év játékosa-szavazásán Michael Ballack mögött megszerezte a második helyet – ne feledjük, másodvonalbeli futballistaként. Természetesen a hazai Konfederációs Kupán, a világbajnokság előkészületi tornáján is a keret tagja volt – kisebb sérülése ellenére is -, s az ausztráloknak, a braziloknak és a mexikóiaknak betalált, Tunézia ellen gólpasszt adott, azaz minden mérkőzésen megszolgálta a bizalmat. Ősszel a legjobbak között azonban csak nehezen vette fel újra a ritmust, igaz, társai sem mind ütik meg a Bundesliga szintjét, ráadásul Rapolder mester egycsatáros taktikája sem hozza őt közelebb a gólkirálysághoz.

Az újságírók egyre gyakrabban kritizálták, mondván, tényleg fantasztikusak képességei, de egyelőre még messze nem képes egyedül mérkőzést eldönteni, mint anno Gerd Müller, Rummenigge vagy a Klinsmann-Völler-duó tagjai. A válogatottban természetesen egészen más a helyzet, hiszen mellette Klose rengeteg labdát fejel le elé, mögüle Ballack, Deisler s jó barátja, Schweinsteiger szolgál fel jobbnál-jobb passzokat – Podolski is rájött időközben, hogy nagy hiba lenne Kölnben „ragadnia”, s egyre többet foglalkozott azzal, hogy új csapatot találjon magának. El is utazott kedvenc csapatához Barcelonába a blaugránák Sociedad elleni mérkőzésére (vajh’ miért?), s a Bayern is egyre jobban kerülgette őt. Karl-Heinz Rummenigge, a Bayern Münchent irányító gazdasági társaság elnöke is tudta, hogy Podolski 2007 nyarán egymillió euróért elvihető a „kecskésektől” - márpedig ennyit bárki tud áldozni a játékosra, azaz a Kölnnek inkább érdekében áll előbb megválni tőle, amikor még jó pénzt kaphatnak érte (Wolfgang Overath kölni elnök tízmillióra taksálta csatára árát). Elképzelhetik, hogy mi erre nem leszünk hajlandók, hiszen miért adjunk ki egy halom pénzt olyan futballistáért, aki kétezer-hét nyarán egymillió euróért elvihető. Nem tárgyaltunk Podolskival, ezt tiltják a nemzetközi szövetség regulái, de azt nem tagadjuk, hogy érdekel bennünket a támadó. Hihetetlenül jó játékos” – mondta anno Rummenigge. Húszmillió euróért a kölniek azonnal el is adták volna Podolskit, ám a bajorok úgy döntöttek hogy inkább várnak még egy évet a transzferrel. Overath természetesen nem szerette volna elkótyavetyélni klubja nagy kincsét, ezért egy öt évre szóló szerződést ajánlott fel a támadónak, ami alatt évi 2 000 000 eurót vihetne haza Norbert Pflippen menedzser pártfogoltja. „Csak harmincévente találunk egy olyan gyöngyszemet, mint ő!" – hízelgett Wolfgang Overath, az egykori világbajnok futballista. Poldit is feldobta a huzavona, hetedszer is ő szerezte a hónap gólját Németországban s Dél-Afrika ellen mesterhármast szerzett a Nationalelfben, nagyban növelve esélyeit arra, hogy a hazai világbajnokságon a kezdőben kapjon helyet Klinsitől. Amikor azonban szeretett, de már kinőtt klubja a szezon végén kiesett az első osztályból, nyilvánvalóvá vált: nem csak hét ökörrel, de még a klub címerében szereplő kecske szarvával sem lehet már őt Kölnben tartani – s hová máshová is igazolhatott volna, mint a Bayern Münchenbe, aki a klubnak 11, a csatárnak és ügynökének 2 millió eurót utalt át az aláírásokért.

Podolski hazájában elképesztően népszerű a fiatalok között (mindenhol nagy szükség van egy olyan ikonra, aki az átlagból emelkedett ki), ennek köszönhetően a FIFA 06 játéknak is címszereplője lett Ronaldinho és Rooney mellett. „Fantasztikus dolog Ronaldinhóval és Rooney-val egy társaságban szerepelni, különösen most, hogy mindenki egyre izgatottabb a jövő évi németországi világbajnoksággal kapcsolatban” – büszkélkedett Podolski. Az adidas is gyorsan lecsapott rá s a piacra dobott egy LP nevével ellátott cipő-kollekciót.
A szakemberek sem fukarkodnak a dicséretekkel: Huub Stevens szerint Poldi úgy játszik, mint a fiatal Johann Cruyff, Ryan Giggs és mostanában Wayne Rooney; míg a ritkán elégedett Magath megjegyezte, hogy a labdarúgó úgy fog berobbanni a hazai vb-n, mint Rooney a 2004-es Európa-bajnokságon, ráadásul míg Roo stílusa inkább robosztus és erőszakos, Podolski sokkal elegánsabban futballozik.